Az én “oroszlánjaim” I. – Kata

Ezt a posztot rögtön ezzel a képpel kezdeném, hogy értelmet adjak a címnek

Mindenképpen szeretnék külön írást szentelni arra, hogy bemutassam edzőimet és edzőtársaimat. Nem csak azért, mert rengeteg időt töltök velük, hanem mert emberileg is nagyon szeretem, tisztelem, becsülöm őket, és nagyon fontosak a számomra.

Kezdem Katával. Turcsán Kata a személyi edzőm. Az első találkozásunk története néhány évre nyúlik vissza. Egy barátnőm járt Kata Military Box nevű óráira, és csak jókat mesélt róla. Én abban az időben rendszeresen futottam, de szerettem volna találni valamit, ami picit másként mozgat meg. Bár sosem szerettem a csoportos aerobic órákat és a hasonlókat, meggyőző volt a barátnőm beszámolója, ezért úgy döntöttem, egy próbát megér. Éppen december 31-én, délben mentem le az első órára. Már rögtön utána, az öltözőben éreztem, hogy itt baj lesz, az izomláz már akkor érződött. Ez az elkövetkező órákban intenzíven fokozódott, míg estére már csak a pislogás volt az a mozdulat, amire fájdalom és szisszenés nélkül is képes voltam. Ez el is döntötte a szilveszter esti programomat – és a további sportszokásaimat is! Rögtön tudtam, hogy erre van szükségem, ezt kerestem. Persze, nem csak az izomláz miatt. Kata stílusa, személyisége már a legelső alkalommal is átjött az óráján. Semmi felvett póz, felesleges máz. Kedvesség, hitelesség, őszinteség, biztatás – talán ezek azok a tulajdonságok, amelyeket legelőször érzékeltem. Hiába voltunk nagyon sokan a teremben, az órán, mégis úgy éreztem, hogy ez az ember személy szerint szól minden egyes jelenlévőhöz. Mindenki fontos számára. Az edzés végén, a nyújtás előtt néhány percig a “lelkünket”, álmainkat is edzette, építette Kata. Ez nagyon tetszett, főleg, mert nagyon hitelesnek tűnt. Egyáltalán nem az az üres marketing maszlag volt, amivel próbált volna meggyőzni minket, hogy legközelebb is menjünk az órájára. Itt azt éreztem, hogy én vagyok a fontos. Mindegy, hogy hogyan, és hol, de tűzzem ki a céljaimat, és törekedjek rá, tegyek érte, hogy elérjem azokat.

Nagyjából következő év áprilisáig jártam az óráira, kiegészítve a futásomat ezzel. Imádtam! Éreztem a Kata körül kialakult közösség bátorító, motiváló erejét, amelynek a középpontjában ott állt Kata, és táplálta bennünk a hitet, erősítette a kitartást. Sajnos, egy sérülés miatt azonban abba kellett hagynom a sportot átmenetileg. Felmerült a műtét gondolata, bár konkrét időpont még nem volt. Ekkor írtam Katának egy e-mailt, hogy vállalna-e személyi edzést, úgy, hogy műtét után csak csökkentetten leszek képes a sportra. Sokáig rágódtam, mire ezt a levelet elküldtem Katának, hiszen akkor személyesen még nem ismertük egymást közelebbről, abban sem voltam biztos, hogy a nevem alapján tudja-e, hogy ki vagyok. De nagyon örülök, hogy végül meg mertem tenni. Kata nagyon kedves választ írt vissza. Megköszönte, hogy megtiszteltem a bizalmammal, és őt kértem fel, hogy segítsen. Természetesen igent mondott a kérésemre.

Mivel a műtét egyéb okok miatt elég sokáig húzódott, ezért az edzéseket csak 2013. január 11-én tudtuk elkezdeni. A jobb bokámat előző év november végén műtötték, a járógipsztől december 29-én szabadultam meg. Még elég gyenge voltam, gyógytornára jártam, és sok mindenben korlátozott voltam. De tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok! Az első perctől kezdve, ahogy az edzést elkezdtük, teljesen megváltozott a véleményem a “gyúrásról”. Egyszerűen beleszerettem, mert Kata megmutatta nekem, hogy ezt máshogy is lehet, mint ahogy én ezt eddig láttam. Az edzések során folyamatosan szem előtt tartottuk a gyógytornász utasításait, és lépésről-lépésre haladtunk.

Nagyon élveztem, és élvezem a mai napig is a közös munka minden pillanatát. Jó érzés volt újabb és újabb mérföldkövekig eljutni. Megtanulni fekvőtámaszt és lebegőülést csinálni, átállni egy egészségesebb étkezésre, okos tanácsok mentén, kiépíteni a különféle izomcsoportokat, húzódzkodni először rásegítő gépen, majd felugrásból, majd végül már szabadon is. Először guggolni súllyal szabadon… és még sorolhatnám az apró sikerélményeket, amelyek számomra mind óriási élményként maradnak meg. Rengeteg célt tűztem ki magam elé, rövid távúakat, meg hosszú távút is, de pontosan tudom, hogy ha valakivel, Katával el fogom tudni őket érni. Sőt, még hamarabb is, mint gondolnám!

Nem győzök neki elég köszönetet mondani, és elég hálásnak lenni, amit már eddig is tett értem. Hogy volt elég kitartása, amikor egy újabb műtét miatt mindent előröl kellett kezdenünk. Hogy van elég türelme, amikor éppen hisztisebb vagyok, és eleresztek egy-két nyavajgást. Hogy a tudása legjavát adja bele azért, hogy én elérjem a céljaimat, és kihozza belőlem a legjobbat. Hogy erősítsen, ne csak testileg, de lelkileg is.  Hogy felvértezett egy olyan önbizalommal, akaraterővel, és hozzáállással, amellyel az élet egyéb területén is képes vagyok szembenézni a nagyobb kihívásokkal, nehézségekkel. Hogy adott egy újabb értelmet az életemnek.

Kata, remélem, örökre részese maradsz most már a mindennapjaimnak!