A következő írásom még március végén született, de a lényege mindig helytálló: érdemes néha egy átlagos hétköznapot kellemes, különleges élménnyé varázsolni. Ezek számomra nagyon fontosak. Ha ilyenek nem lennének, akkor érezhetnénk úgy, hogy egyszerűen elrobog mellettünk az élet, és mi csak próbálunk lépést tartani vele, ahelyett, hogy nálunk lenne az irányító szerep. Arról már nem is beszélve, hogy én nem “túlélni” szeretnék, hanem “megélni”…
Az elmúlt bő egy év rengeteg munkával telt, ráadásul emiatt ritkán tudtam szabadságot kivenni, ha mégis, akkor a fele időben ügyeket intéztem, rohangáltam. Nagyon vágytam már egy igazi lazítós, kikapcsoló napra, ami csak az enyém! Egy munkatársammal/barátnőmmel régóta próbáltunk már egy közös kávézást összehozni a Hivatalban, de sosem jött össze, többnyire miattam. Így aztán elhatároztuk, hogy kiveszünk mindketten egy nap szabit, és együtt eltöltjük.
Reggel 8-kor találkoztunk, és a Veli Bej fürdőben kezdtük a napot. Nagyon szeretem ezt a fürdőt: se nem túl nagy, se nem túl pici. Hangulatos, tiszta és viszonylag sok fiatal jár ide. Nekem ez a törzshelyem – ha ugyan azt az évi néhány alkalmat, amikor eljutok ide, már “törzs”-nek lehet nevezni. Dia korábban még nem járt itt, de nagyon megtetszett neki is. Mindent kiélveztünk: áztattuk magunkat a forró medencében, de volt szauna, jacuzzi is. Mikor kipancsoltuk magunkat, a csajos csacsogást egy kései reggeli mellett folytattuk tovább. A KINO kávézóba mentünk, és ott a helyről elnevezett reggelit választottuk.
Miután komótosan megettünk, megittunk mindent, egy napos teraszra vágytunk. Átsétáltunk a Bambi nevű helyre, de itt azzal kellett szembesülnünk, hogy csütörtök dél körül rajtunk kívül még többeknek volt igénye a szikrázó napsütéses teraszra, így már nem találtunk szabad helyet. Persze, nem estünk kétségbe, tovább gyalogoltunk az Angelika Kávézóig. Órákig ültünk még itt egy rosé fröccs mellett, élveztük a napot, a meleget és azt a helyzetet, hogy zavartalanul megbeszélhetjük az élet izgalmas dolgait, anélkül, hogy bárki is zavart volna minket. Fantasztikus volt azt érezni, ahogy töltődnek fel a sejtjeink a napfény energiájával! Pont valami ilyesmire vágytam!
Innen kettévált a programunk. Dia egy vacsorára volt hivatalos este, úgyhogy hazament, hogy arra készülődjön. Én pedig az edzőcuccomat kaptam fel, és az ATSA-ba vettem az irányt. Kezdésnek egy másfél órás Military Box Katával, majd jött a személyi edzés, combfeszítő, Vikivel.
Pompásra sikerül nap volt! Több ilyen kellene! Nekem is, meg másoknak is! Mindenkire ráfér időnként egy kis lazítás, kényeztetés. Akár baráttal, barátnővel, kedvessel, vagy egyedül, ha éppen olyan az élethelyzetünk.
Én már tervezem a következőt…! 
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: