Edzeni bárhol, bármikor lehet. Nincsenek kifogások, a lehetőségeket mindenhol meg lehet találni. A sport egyedül csak a saját belső akaratunk függvénye. Sokan a nyaralás, vagy egy üzleti út alatt elhanyagolják a sportolást, mondván, hogy nincs rá idő, lehetőség. Én ezzel vitatkozom: aki igazán akar, az bárhol tud időt találni egy edzésre, a termekről, lehetőségekről nem is beszélve. Legelsőként egy madridi út kapcsán határoztam el, hogy az edzéseket a 6 napos nyaralás alatt is folytatom. Senki nem kényszerített rá, de nekem egyértelmű volt, hogy a nyaralás és az edzés remekül megférnek egymás mellett, sőt! Fanatizmus? Talán. Szerelem? Határozottan!
Azóta elhatároztam, hogy akárhová utazom kis hazánkban, vagy a nagyvilágban, mindenhol keresek egy helyi edzési lehetőséget, kipróbálom, és az élményeimet megosztom azzal, akit érdekel. A leírások természetesen erősen szubjektívek: nincs jó, vagy rossz, csupán ami nekem nagyon, vagy akár kevésbé tetszett.
Ha már belevágtam egy ilyen blogba, talán nem árt, ha az elején ejtek pár szót arról is, milyen szempontok alapján döntöm el, hogy egy terem mennyire tetszett. Az edzés iránti rajongás sokkal erősebb bennem, mintsem hogy finnyásan válogassak a lehetőségek közül. Ha edzeni akarok, akkor mindegy, hogy mi áll a rendelkezésemre, „jó lesz”, még akkor is, ha egyébként nem választanám azt a helyet, ha lenne lehetőség a választásra. Amikor ilyen kényszerhelyzetbe kerülök, akkor sincs nagy gond, mert sosem arra gondolok, mennyi negatívuma van a helynek, ahol éppen vagyok. Nem kezdek el rágódni rajta, hogy mi nem tetszik. Ehelyett, mint annyiszor, a pozitív hozzáállásomat veszem elő, és arra koncentrálok, hogy milyen lehetőségeim vannak, azokat hogyan tudom használni a céljaim érdekében. Nekiállok dolgozni, azzal, ami van, a többivel nem foglalkozom.
Az, hogy számomra egy hely jó, vagy kevésbé megfelelő, az nagyon sok dolog függvénye, de legelsősorban az atmoszférája az, ami meghatározó. Legutolsó sorban pedig a felszereltsége, a hely mérete.
Azokat a termeket imádom, ahol még régi típusú kondigépek vannak: ahol sokszor már „üresben”, súly nélkül is nehézséget okoz megmozdítani a gépet, mert már akad, beragad. Ezek a régi gépek még nem arra voltak hivatottak, hogy „megkönnyítsék” számunkra az edzést. Csak az tudott velük bánni, aki a megfelelő izomcsoporttal, és komoly akarattal próbálta megmozdítani. Nem voltak kiskapuk, „felhasználóbarát” könnyebbségek. Sokszor az ilyen gépekből szinte árad az a rengeteg alázat, belefektetett munka, millió csepp izzadság, amit az elődök hagytak ott. Amikor hozzájuk érek, úgy érzem, ez egyfajta megtiszteltetés, hogy én is dolgozhatok velük.
A hely légkörét nagyban befolyásolja, hogy kik járnak le, pontosabban milyen indíttatásból. Sajnos, egyre-másra nyílnak az új, modern helyek: óriási tér, hatalmas, új eszközpark, de jellemzően, ha jobban a felszín alá nézünk, itt nem az az igazán kemény, izzadságcseppes-szenvedős munka folyik. Inkább valami olyasmit érzek, hogy „divatos tömegsport” zajlik, abban az értelemben, hogy sokan úgy gondolják, most divat sportolni. Beszerzik a látványos, vagány sportszerkókat, megveszik a bérleteket a legmenőbb helyekre, sőt, még le is járnak néha. De ha már ennyi mindent megtettek, azt azért már senki ne várja tőlük, hogy még fájjon is nekik! Persze, csinálják a gyakorlatokat, de mintha személyes sértésnek vennék, ha a komfortzónájukon át kellene lépniük. Még azzal sincs baj, ha valaki alibiből lejár heti pár alkalommal edzeni. A baj csak azzal van, hogy a látszatedzéstől nem várhatunk eredményeket, így aztán jönnek a téves következtetések, hogy ez az egész nem ér semmit.
Én sosem tudtam megérteni ezeket az embereket, és bevallom, rosszabb napjaimban erősen koncentrálnom kell, ha mellettük kell edzenem, hogy kizárjam őket a fejemből. Ezerszer motiválóbb, ha igazi „vadállatokkal” vagyok körülvéve.
A sport nem kötelező. De ha már csináljuk, csináljuk tisztességesen! Mint bármi mást is az életben.
Mindenkinek jó edzést kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: