A kezdet…

Noha az írás egyáltalán nem áll távol tőlem, a “technika vívmányai” annál inkább. Én az a típus vagyok, aki még mindig inkább egy jegyzetfüzetbe szeret írogatni, aki inkább utánajár (szó szerint, a maga két kis lábán) dolgoknak, minthogy bekapcsolja az Internetet és leüljön böngészni a számítógép elé.

Szó szerint rosszul vagyok, ha valamit a számítógépen keresztül kell intéznem. Mégis, most beálltam a sorba, és én is nekifogok egy saját blognak. Hogy mi lesz belőle, majd kiderül, de biztos vagyok benne, hogy eltart majd jó ideig még, amíg teljesen kiismerem majd itt magam, és otthonosan mozoghatok.

Miért teszem mindezt? Ha egyszerűen szeretném elintézni ezt a kérdést, hát annyit válaszolnék: miért ne? De valójában talán több indíttatásból is. Leginkább – picit talán paradox módon – bejegyzéseimmel szeretném felhívni a figyelmet az élet szépségeire, örömeire, valóságaira, amelyeket sokan talán már észre sem vesznek. Paradox, mert amíg én itt ülök, és amíg a kedves Olvasó itt ül, és mindketten a blogommal vagyunk elfoglalva, addig éppen lecsúszhatunk valami valós dologról körülöttünk, ami talán sokkal fontosabb. Például az első tavaszi napok illata a szabadban, amit ilyenkor annyira jólesik beszippantani!

A sport jelenleg (is) fontos szerepet játszik az életemben, ezért érthető, ha erről a témáról sokat fogok írni. Terveim közt szerepel, hogy többet utazgassak – itthon és külföldön egyaránt, természetesen ezeket az élményeket sem szeretném elhallgatni. De emellett érzékeny vagyok az emberekre és történésekre magam körül. Szeretnék írni hétköznapokból vett, megélt, látott vicces szituációkat, elgondolkodtató helyzeteket, megoldásra váró gondokat (és remélhetőleg a pozitív végkifejletet is később), érdekességeket, örömöket, bánatokat, terveket, sikereket, kudarcokat… egyszóval mindent, ami egy Amazon életében megtörténhet és éppen jelentőséget kap valamiért.

Én mindenesetre örömemet lelem az írásban. Ha csak egyetlen további embernek örömet fog okozni a blogom olvasása, már duplán megérte!